Szervezeteink örömmel vették a hírt, hogy a kormányzat a jelek szerint kiemelt figyelmet szentel a kiskorúak ellen szexuális visszaélést elkövetőkkel szembeni büntetőjogi fellépésnek. Ezt csak üdvözölni tudjuk. Maga a ma elfogadott törvényjavaslat (T/16365) azonban súlyos hiányosságokat mutat:
- A gyermekek elleni szexuális erőszakot pedofiliának nevezni félrevezetés.
A pedofilia fogalmának alkalmazása azt a téves képzetet kelti, hogy a gyermekek elleni szexuális visszaélés betegség következménye volna, holott az elkövetők többsége egészséges lelki állapotú, általában van kapcsolatuk felnőtt nőkkel, így tettüket nem pszichés megbetegedésük, hanem hatalmi helyzetük motiválja. - Sem az eredeti törvényjavaslat, sem elfogadott, végleges változata nem foglalkozik a gyermekek elleni szexuális erőszak megelőzésével és az áldozatsegítéssel.
A büntetőintézkedések szigorítása, ha indokolt és üdvözlendő is, nem helyettesítheti, nem válthatja ki a gyermekvédelmi, rendészeti, igazságszolgáltatási, szociális stb. intézmények és szakemberek szerteágazó együttműködésén alapuló megelőző, felvilágosító és nevelő tevékenységet, valamint az áldozatok jogi, pszichológiai, anyagi megsegítését. - A kiskorúak prostitúcióját használó férfiakat is be kellett volna vonni a törvény hatálya alá.
Ezeket az elkövetőket is azonosítani kell, és büntetőeljárást kell indítani ellenük. A prostitúcióba való bekerülés világszerte, így Magyarországon is átlagosan 14 éves korra tehető. A gyermekprostitúció kihasználásának következetes üldözése és büntetése mellett haladéktalanul fel kell hagyni azzal a gyakorlattal, hogy a prostitúció áldozatait – felnőtt és gyermekkorú prostituáltakat egyaránt – mindenféle mondvacsinált okokkal (például, mert egy felnőtt férfi nem a megfelelő településrészen használta a kiskorút) szabálysértési eljárás alá vonják, míg a tényleges elkövetőt futni hagyják. Minden erővel és eszközzel azon kell lenni, hogy csökkenjen a prostitúciós iparba való bekerülés kockázata, különös tekintettel a veszélyeztetett csoportokra (például mélyszegénységben élők, bántalmazott gyermekek, állami intézetben élő gyereklányok), és meg kell teremteni a prostitúcióból való kilépés lehetőségeit elsősorban célzott, hosszú távú szolgáltatások megszervezésével és biztosításával az áldozatok számára.
Ugyancsak aggodalomra adnak okot az új törvény azon elemei, amelyeket az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke, a Törvényalkotási bizottság elnöke, Hende Csaba módosító javaslatának megfelelően fogadtak el.
- Aggasztónak tartjuk, hogy a kormányzat ezzel a törvénnyel összemossa, összekeveri a homoszexualitást és a nemváltást, holott az előbbi fogalom a szexuális orientációra (azaz, hogy az adott személy mely nem tagjaihoz vonzódik szexuálisan), az utóbbi pedig a nemi identitásra (azaz, hogy az adott személy milyen neműnek tartja saját magát) utal.
Szándékosan összekeveri, egységben kezeli a tévesen “pedofiliának” nevezett gyermekek elleni szexuális visszaélést és erőszakot, és a velük valóban szoros kapcsolatot ápoló pornográfiát, valamint a fent említett két, gyökeresen eltérő fogalmat, a homoszexualitást és a nemváltást. Ezen kívül “a szexualitás öncélú ábrázolása”, illetve a “homoszexualitás” nem világos, nem pontos fogalmak, s így rájuk jogszabály nem alapozható. - Súlyos félreértésnek, félreértelmezésnek, sőt félrevezetésnek tartjuk, hogy a szexualitás különféle jelenségeivel kapcsolatos felvilágosítást összekeverik a propagandával, rábeszéléssel.
Meggyőződésünk, hogy ezekről a fogalmakról nagyon is szükséges iskolás gyermekekkel rendszeresen beszélni. Az internetes pornográfián keresztül, amihez sokszor az igényeiknek megfelelő szexuális és kapcsolati nevelés hiányában kénytelenek fordulni, a gyerekek ténylegesen veszélyes, agresszív és erőszakos aktusokat hirdető propagandának vannak kitéve, ami súlyos hatással van a pszichés fejlődésükre, a szexualitásuk és kapcsolati kultúrájuk kialakulására.
A tárgyalt jelenségek – akár beszélnek róluk az iskolában vagy a médiában, akár nem – itt vannak körülöttük, nap mint nap találkoznak velük, néhányan meg is élik azokat. Ha esetleg ráébrednek, hogy azonos nemű emberekhez vonzódnak, vagy ha erőszak, illetve korai pornóhatás érte őket, netán a nemváltás gondolata merült fel bennük vagy társukban: fontos, hogy ezekről a problémákról az iskolában értő felnőttek, szakemberek részvételével beszélni tudjanak. A jogszabály súlyos hibájának tartjuk, hogy az akár a homoszexualitás mibenlétére is irányuló iskolai szexuális felvilágosítást megtiltaná.
A felvilágosítás nem egyenlő a népszerűsítéssel.
- A szexuális felvilágosításnak éppen hogy a mainál sokkal szélesebb körben, gyakrabban és több tényező figyelembevételével kellene folynia az iskolákban.
Elsősorban az erőszakmentességen, egyenlőségen és kölcsönösségen alapuló kapcsolatok támogatására kéne irányulnia, és nyitottnak kéne lennie a problémákkal, bizonytalanságokkal jelentkező fiatalokkal való őszinte és informatív párbeszédre. Ezt tilalmakkal nem lehet előmozdítani. A minden gyermeket súlyosan fenyegető pornográfia elleni fellépés, védelem nem alapulhat titkolózáson! A gyermekeket fel kell vértezni ezek ellen a tartalmak ellen, ami feltételezi a megfelelő, érték-orientált információ-átadást. - Súlyos visszaélésként, a hatályos nemzetközi és hazai jogszabályok megsértéseként értékeljük, hogy miután a hírhedt 2017. évi LXXVI. törvényt (a külföldről támogatott szervezetek “átláthatóságáról”) mint nemzetközi jogba ütközőt, az Országgyűlésnek vissza kellett vonnia, a kormánypártok most, a gyermekvédelem örve alatt, újabb kísérletet tesznek a hazai civil szervezetek megszűrésére, “B-listázására”.
Számos civil szervezet – köztük jelen észrevételek szerzői is – rendszeresen tartanak képzéseket, tréningeket felnőttek és középiskolás fiatalok számára is. Ezek a pornográfia káros hatásainak ellensúlyozására, a kortárs- és felnőttek által elkövetett, csoportos és interperszonális erőszak elleni fellépésre és ezek megelőzésére, ennek részeként pedig a nőkre és férfiakra, fiúkra és lányokra vonatkozó egyenlőtlen és hierarchikus szerep-előírásoktól való eltérésekre, és a heteroszexualitástól való eltérés elfogadhatóságára is irányulnak. Magukat a programokat általában széleskörű nemzetközi szakirodalom és gyakorlat ismeretében, nagyon gyakran az Európai Unió támogatásával dolgozták ki. A foglalkozásokra tapasztalataink szerint nagy igény mutatkozik, s ezeket a tanárok, pedagógus szakemberek is szükségesnek és fontosnak tartják. Óriási veszteség lenne, ha ezeket a foglalkozásokat ellehetetlenítenék.
Sajnálattal értesültünk róla azonban, hogy időközben a tervezetet megszavazták, így észrevételeink figyelmen kívül maradtak. Újabb példája annak a gyakorlatnak, hogy lényeges kérdésekben a kormány semmifajta párbeszédet nem kezdeményez a jogszabály által érintettekkel, illetve az őket képviselő szakmai civil szervezetekkel, helyette villámsebesen megszavazza a súlyosan jogkorlátozó elképzeléseit.