A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, az Európai Női Lobbi (EWL) magyar tagja, 2013. március 8., nemzetközi nőnap alkalmából létrehozta a HÜPATIA média díjat, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségéért a magyar sajtóban. A pályázaton újságírók és civil blog-szerzők indulhattak, illetve jelölhették őket munkatársaik, olvasóik, hallgatóik, nézőik. Az ókori, alexandriai csillagásznőről elnevezett pályázat célja, hogy a nyomtatott, az elektronikus és az on-line média
- előítéletektől mentesen, hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatással segítse a nemek valódi egyenlőségét
- kritikusan viszonyuljon a nők elleni erőszakról, így a párkapcsolati erőszakról, a szexuális erőszakról és a prostitúcióról szóló tévhitekhez és sztereotípiákhoz, kerülje az áldozathibáztatást
- témáiban, és a megszólaltatott szereplők arányában tükrözze a nők és lányok valódi arányát a társadalomban (50%)
- munkatársai újságírói és emberi magatartásukkal konkrétan is járuljanak hozzá egy–egy, a nők társadalmi hátrányaiból fakadó személyes válsághelyzet megoldásához vagy javításához
Pályamű, vagy jelölt mű az lehetett, mely az elmúlt bő egy évben: 2012 március 1. – 2013 április 20. között megjelent a jelzett médiafelületek valamelyikén. A 100.000 (százezer) forint pénzjutalommal járó díjat két kategóriában ítélték oda:
A.) hivatásos média (nyomtatott, elektronikus: TV és rádió, valamint on-line)
B.) civil blog
A bíráló bizottság döntése értelmében a Női Érdek egy harmadik, pénzjutalommal nem járó különdíjat is kiosztott, a Hüpatia Kurázsi díjat, mely külön díjazza az újságíró aktív közreműködését a riportalany személyes válsághelyzetének megoldásában.
A díj tárgyi megjelenési formája Bencze András ötvös iparművész által készített ezüst medál és mandzsetta gomb.
Bíráló bizottság összetétele: A bizottság Elnöke: Molnár Gabriella, Táncsics Mihály díjas újságíró, a Nők Lapja korábbi főszerkesztője (www.mimind.hu). Tagjai: Szemán Dénes, újságíró és pszichológus (ELTE PPK) és Juhász Borbála, történész és gender szakértő (Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, elnök). A zsűri munkáját szakértőként Dr. Törőcsik Mária, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára segítette szakmai javaslataival.
A bírálati szempontok között megjelentek a nemek egyenlőségére érzékeny újságírás nemzetközi etikai normái (pl. UNESCO indikátorok) is.
A beérkezett 25 pályamű (és négy ajánlás) széles skálát fedett le: rádiós riport, nagy példányszámú női magazinok, on-line szakportálok, szakújságok, politikai hetilap egyaránt szerepelt közöttük. A témák felölelték a nők esélyegyenlőségének útjában álló legfontosabb akadályokat, úgy mint: a nők elleni erőszak és annak formái (párkapcsolati erőszak, kényszerprostitúció és genitális csonkítás), az anyákra háruló kettős teher, a nők munkaerőpiaci helyzete, szegregáció a szakmákban és bérkülönbségek, a nők szerepe a politikában, a férfiszerep változása, és a férfiak beáramlása a női munkakörökbe, valamint a szegénység, az anyaság és a női lét keresztmetszetének vizsgálata, a nők jogaiért vívott küzdelem alig ismert története,stb.
A Hüpatia média díjat 2013-ban a zsűri a következő újságíróknak és bloggernek adja át:
- Hivatásos Média: Sándor Erzsi (MTVA, Kossuth Rádió, Tiltakozó rendezvény a kényszerláthatás ellen. 2012. június 16, Kramer kontra anyaság. 2012. június 22)
- Civil Blog Különdíj: Gerle Éva (http://csakazolvassa.wordpress.com/ blog)
- Hüpatia Kurázsi Különdíj: Mihalicz Csilla (Nők Lapja, A lányom nélkül soha I-II. 2013. január 16., január 23.)
Díjátadás: 2013. május 3. az ENSZ szabad sajtó nemzetközi napja, péntek, délután 2 óra
Helyszín: Secessio Cafe, Budapest, V. Honvéd utca 3. (Magyar Szecesszió Háza)
Az átadó programja: Köszöntőt mond Juhász Borbála, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnöke.
A nemek társadalmi egyenlőségére érzékeny újságírás szempontrendszerét és a jó gyakorlatokat ismerteti Sáfrány Réka (MONA és Női Érdek) és Szemán Dénes (ELTE PPK).
A díjat átadja a zsűri elnöke, Molnár Gabriella, Táncsics Mihály díjas újságíró, a Nők Lapja korábbi főszerkesztője.
A Magyar Mozdulatművészeti Társulat performance-a és fogadás zárja a díjátadást.
A helyszín kiválasztásával női vállalkozást támogattunk.
Sajtókapcsolat:
Juhász Borbála, Tel: 06 70 949 3574 e-mail: hupatiamedia@gmail.com
Molnár Gabriella, Tel: 06 30 475 4670 e-mail: molnar.gabriella@mimind.hu
Dr Törőcsik Mária illetve a Magyarországi Női Alapítvány (MONA) ajánló véleményei a díjazottakról, a díjazottak fotói:
Sándor Erzsi
Sándor Erzsi, újságíró-riporter
Sándor Erzsinek a Kossuth Rádióban, 2012-ben elhangzott két munkáját értékelte a Hüpatia zsűri, amely anyagok olyan témákat vetnek fel, amelyek megosztják, vitára sarkallják az embereket. A „Kramer kontra anyaság” riportanyag viszonylag rövid időtartamban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek egyike sem oldható meg egyszerűen, és amelyek szembemennek a társadalom idealizált anyaképével. A riport színházi előadás betéteken, megszólaltatott anyák és apák tapasztalatain keresztül szembesíti a hallgatót az anyák reális mindennapjaival, sőt azzal a megrendítő döntéssel is, hogy vannak anyák – kis részben, de mégis létezően -, akik kiszállnak az anyai feladatokból, otthagyván gyerekeiket. Szinte elképzelhetetlen a mai közvélekedés szerint, hogy egy anya elhagyja a gyermekét, mert nem bírja a kötöttségeket, a napi ismétlődő rutint, a 24 órás szolgálatot. Pedig a „zombianyák” léteznek, akkor is, ha környezetük kevéssé érzékeny azokra a jelzésekre, amelyek alapján segíteni kellene a helyzetükön, feloldani megkövültségüket. Plasztikusan mutatja be a riport a párkapcsolatban bekövetkező változásokat is, amikor már nem a férfi-nő viszonylat dominál, hanem az apa-anya szerepmeghatározottság. Vitaindító anyagot sikerült a pályázónak összeállítani, ami közel hozza a problémát a hallgatósághoz, sokszínűen és sokféle szálat felfejtve gondolkodtatja el őket.
A „Tiltakozó rendezvény a kényszerláthatás ellen” riportja a családi élet sötét bugyraiba vezeti el a hallgatót. A kényszerláthatás témája szintén társadalmi vitát provokáló, ami esetében alig látszik a mindenki számára megfelelő megoldás elérésének esélye. A riport a tiltakozók szemszögéből mutatja be a lelki terror, a verbális agresszió azon formáit, amelyet a kényszerláthatás szereplői gyakorolnak, és amivel szemben nagymértékű tehetetlenség mutatkozik. A történetek szomorú konklúziója az, hogy a legfontosabb szereplő, a gyerek igazi érdekei, szempontjai szorulnak háttérbe a felnőttek, a hivatalok vitái miatt.
Az értékelt riportok a jelölt társadalmi problémákra való érzékenységét mutatják, azt a törekvését, hogy bizonyítsa, a nők helyzetét időről-időre át kell értékelni, gondolkodni kell a családi problémák társadalmi megítéléséről, szakítani a sztereotípiák könnyű megoldást kínáló vállalásával.
Az elhangzott műsorok itt meghallgathatók: https://soundcloud.com/serzsi/kramer-kontra-anyak
https://soundcloud.com/serzsi/12-06-16-nane-lathatas
Gerle Éva
Gerle Éva, Csakazolvassa
Gerle Éva blogja véleményünk szerint egy nagyon egyedi hangot képvisel az interneten: egy leggyakrabban hétköznapi témákat körüljáró, társadalmi egyenlőtlenségekre érzékeny, elsősorban feminista hozzáállással írt blogot, amely ugyanakkor nagyon személyes hangvételű és kitárulkozó. Láthatóan olyan témákról ír – például elsősorban az egyenlőtlen párkapcsolatról, ennek enyhébb és erősebb megnyilvánulási formáiról -, amelyek sok embert érintenek, és bár sok női olvasója számára a téma efféle megközelítése láthatóan újdonságot jelent, véleményük jórészt mégis az, hogy egy hiteles hozzáállást testesít meg. Figyelemreméltó mind a szerző aktivitása a blogon – láthatóan rengeteg energiát fektet bele –, mind pedig a blogra és a hozzá kapcsolódó Facebook-oldalra érkező olvasói megjegyzések száma. A megjegyzések alapján a blog témái elgondolkodtatják, együttgondolkodásra és együttérzésre késztetik az olvasókat, akik rendszeresen saját helyzetükre, élettörténetükre és párkapcsolatukra reflektálnak a leírtak alapján. Egyfajta virtuális közösség formálódik folyamatosan a blog körül, és a szerző nemrégiben például egy virtuális könyvklubot szervezett olvasói igényre a tagok között. A blog szerzőjének őszintesége maximálisan hitelessé teszi azt, amikről ír: párkapcsolatot és gyereknevelést érintő tapasztalatairól, magánéleti nehézségeiről, sőt, egy kifejezetten „női” blogverseny általa megtapasztalt visszásságairól, elsősorban a verseny hagyományosabb női szerepeket előtérbe juttató, rejtett mércéjéről. Szerintünk a blog sokat tesz azért, hogy a nők és férfiak egyenlőségének gondolata szélesebb körben, életközeli történeteken keresztül több embert elérjen, a téma iránt érzékenyítsen nőket és férfiakat egyaránt, és nem utolsósorban, hogy a szerző tudása, megközelítésmódja átadása által más nőket is megerősítsen.
Mihalicz Csilla
Mihalicz Csilla, Nők Lapja
Mihalicz Csilla kétrészes cikkében egy anya küzdelmét mutatja be gyermeke megtartásáért. Maga az írás is elgondolkodtató, a küzdelem plasztikus megjelenítése, az egyes stációk megjárásának leírása, mégis az a fajta feltáró, utánajáró és dokumentáló újságírói magatartás határozza meg a véleményünket, amelyet az újságíró megtestesít. Nem hagyja az interjú alanyát magára a problémával, nem kívülállóként csodálkozik az életén, hanem ennél mélyebben dolgozik az esettel, segíti az interjúalanyt, főleg azon a téren, ahol nehézkesen mozog, vagyis az érdekérvényesítésben. A mélyszegénységben élő anya különféle megoldásait követhetjük, amelyekkel a létfeltételt próbálja megteremteni azért, hogy gyermeke vele élhessen. Mihalicz Csilla látszólag szenvtelen stílusban dokumentál, miközben a háttéranyagok, a megszólaltatott szakértők, a megtalált támogató azt jelzik, hogy minden erejével, befolyásával segíti a küzdelmet vállaló anyát. Lehet persze vitatkozni azon, hogy ilyen körülmények között szabad-e hagyni a gyereket az anyánál, de az olvasókat valószínűleg meggyőzte az a ragaszkodás, az a feltétlen küzdelem, amit az anya mutat.
Mihalicz Csilla elkötelezetten, mély gondolatokat elindítva követte végig interjúalanya és lánya életét, megmutatva, hogy milyen mély érzelmi kötelékek alakulnak ki a szülő-gyermek viszonylatban, és hogy ez fontosabb, mint az anyagi javak számonkérése.
Napjainkban a példányszámért való harc kiszorítja az újságokból a „nehéz” témákat, nem szívesen mutatják meg az elesetteket, a kiszolgáltatott emberek küzdelmét egy élhető életért. Nem divat az élet mélyeit, a sötét oldalt felidézni csillogó sminkek és ruhák közepette, így az újságíró, sőt az újság vállalása még inkább felértékelődik.







Járóka Lívia, a Fidesz/EPP európai parlamenti képviselője 






