A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a NANE Egyesület és a Patent Egyesület meglátásai a 2021.06.15-én elfogadott, a köznyelvben “Homofób törvény” néven ismert új törvény kapcsán

Szervezeteink örömmel vették a hírt, hogy a kormányzat a jelek szerint kiemelt figyelmet szentel a kiskorúak ellen szexuális visszaélést elkövetőkkel szembeni büntetőjogi fellépésnek. Ezt csak üdvözölni tudjuk. Maga a ma elfogadott törvényjavaslat (T/16365) azonban súlyos hiányosságokat mutat:  

  1. A gyermekek elleni szexuális erőszakot pedofiliának nevezni félrevezetés.
    A pedofilia fogalmának alkalmazása azt a téves képzetet kelti, hogy a gyermekek elleni szexuális visszaélés betegség következménye volna, holott az elkövetők többsége egészséges lelki állapotú, általában van kapcsolatuk felnőtt nőkkel, így tettüket nem pszichés megbetegedésük, hanem hatalmi helyzetük motiválja.

  2. Sem az eredeti törvényjavaslat, sem elfogadott, végleges változata nem foglalkozik a gyermekek elleni szexuális erőszak megelőzésével és az áldozatsegítéssel. 
    A büntetőintézkedések szigorítása, ha indokolt és üdvözlendő is, nem helyettesítheti, nem válthatja ki a gyermekvédelmi, rendészeti, igazságszolgáltatási, szociális stb. intézmények és szakemberek szerteágazó együttműködésén alapuló megelőző, felvilágosító és nevelő tevékenységet, valamint az áldozatok jogi, pszichológiai, anyagi megsegítését.

  3. A kiskorúak prostitúcióját használó férfiakat is be kellett volna vonni a törvény hatálya alá.
    Ezeket az elkövetőket is azonosítani kell, és büntetőeljárást kell indítani ellenük. A prostitúcióba való bekerülés világszerte, így Magyarországon is átlagosan 14 éves korra tehető. A gyermekprostitúció kihasználásának következetes üldözése és büntetése mellett haladéktalanul fel kell hagyni azzal a gyakorlattal, hogy a prostitúció áldozatait – felnőtt és gyermekkorú prostituáltakat egyaránt – mindenféle mondvacsinált okokkal (például, mert egy felnőtt férfi nem a megfelelő településrészen használta a kiskorút) szabálysértési eljárás alá vonják, míg a tényleges elkövetőt futni hagyják. Minden erővel és eszközzel azon kell lenni, hogy csökkenjen a prostitúciós iparba való bekerülés kockázata, különös tekintettel a veszélyeztetett csoportokra (például mélyszegénységben élők, bántalmazott gyermekek, állami intézetben élő gyereklányok), és meg kell teremteni a prostitúcióból való kilépés lehetőségeit elsősorban célzott, hosszú távú szolgáltatások megszervezésével és biztosításával az áldozatok számára.

Ugyancsak aggodalomra adnak okot az új törvény azon elemei, amelyeket az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke, a Törvényalkotási bizottság elnöke, Hende Csaba módosító javaslatának megfelelően fogadtak el.

  1. Aggasztónak tartjuk, hogy a kormányzat ezzel a törvénnyel összemossa, összekeveri a homoszexualitást és a nemváltást, holott az előbbi fogalom a szexuális orientációra (azaz, hogy az adott személy mely nem tagjaihoz vonzódik szexuálisan), az utóbbi pedig a nemi identitásra (azaz, hogy az adott személy milyen neműnek tartja saját magát) utal.
    Szándékosan összekeveri, egységben kezeli a tévesen “pedofiliának” nevezett gyermekek elleni szexuális visszaélést és erőszakot, és a velük valóban szoros kapcsolatot ápoló pornográfiát, valamint a fent említett két, gyökeresen eltérő fogalmat, a homoszexualitást és a nemváltást. Ezen kívül “a szexualitás öncélú ábrázolása”, illetve a “homoszexualitás” nem világos, nem pontos fogalmak, s így rájuk jogszabály nem alapozható.

  2. Súlyos félreértésnek, félreértelmezésnek, sőt félrevezetésnek tartjuk, hogy a szexualitás különféle jelenségeivel kapcsolatos felvilágosítást összekeverik a propagandával, rábeszéléssel.
    Meggyőződésünk, hogy ezekről a fogalmakról nagyon is szükséges iskolás gyermekekkel rendszeresen beszélni. Az internetes pornográfián keresztül, amihez sokszor az igényeiknek megfelelő szexuális és kapcsolati nevelés hiányában kénytelenek fordulni, a gyerekek ténylegesen veszélyes, agresszív és erőszakos aktusokat hirdető propagandának vannak kitéve, ami súlyos hatással van a pszichés fejlődésükre, a szexualitásuk és kapcsolati kultúrájuk kialakulására.
    A tárgyalt jelenségek – akár beszélnek róluk az iskolában vagy a médiában, akár nem – itt vannak körülöttük, nap mint nap találkoznak velük, néhányan meg is élik azokat. Ha esetleg ráébrednek, hogy azonos nemű emberekhez vonzódnak, vagy ha erőszak, illetve korai pornóhatás érte őket, netán a nemváltás gondolata merült fel bennük vagy társukban: fontos, hogy ezekről a problémákról az iskolában értő felnőttek, szakemberek részvételével beszélni tudjanak. A jogszabály súlyos hibájának tartjuk, hogy az akár a homoszexualitás mibenlétére is irányuló iskolai szexuális felvilágosítást megtiltaná.
    A felvilágosítás nem egyenlő a népszerűsítéssel.
     
  3. A szexuális felvilágosításnak éppen hogy a mainál sokkal szélesebb körben, gyakrabban és több tényező figyelembevételével kellene folynia az iskolákban.
    Elsősorban az erőszakmentességen, egyenlőségen és kölcsönösségen alapuló kapcsolatok támogatására kéne irányulnia, és nyitottnak kéne lennie a problémákkal, bizonytalanságokkal jelentkező fiatalokkal való őszinte és informatív párbeszédre. Ezt tilalmakkal nem lehet előmozdítani. A minden gyermeket súlyosan fenyegető pornográfia elleni fellépés, védelem nem alapulhat titkolózáson! A gyermekeket fel kell vértezni ezek ellen a tartalmak ellen, ami feltételezi a megfelelő, érték-orientált információ-átadást. 

  4. Súlyos visszaélésként, a hatályos nemzetközi és hazai jogszabályok megsértéseként értékeljük, hogy miután a hírhedt 2017. évi LXXVI. törvényt (a külföldről támogatott szervezetek “átláthatóságáról”) mint nemzetközi jogba ütközőt, az Országgyűlésnek vissza kellett vonnia, a kormánypártok most, a gyermekvédelem örve alatt, újabb kísérletet tesznek  a hazai civil szervezetek megszűrésére, “B-listázására”.
    Számos civil szervezet – köztük jelen észrevételek szerzői is – rendszeresen tartanak képzéseket, tréningeket felnőttek és középiskolás fiatalok számára is. Ezek a pornográfia káros hatásainak ellensúlyozására, a kortárs- és felnőttek által elkövetett, csoportos és interperszonális erőszak elleni fellépésre és ezek megelőzésére, ennek részeként pedig a nőkre és férfiakra, fiúkra és lányokra vonatkozó egyenlőtlen és hierarchikus szerep-előírásoktól való eltérésekre, és a heteroszexualitástól való eltérés elfogadhatóságára is irányulnak. Magukat a programokat általában széleskörű nemzetközi szakirodalom és gyakorlat ismeretében, nagyon gyakran az Európai Unió támogatásával dolgozták ki. A foglalkozásokra tapasztalataink szerint nagy igény mutatkozik, s ezeket a tanárok, pedagógus szakemberek is szükségesnek és fontosnak tartják. Óriási veszteség lenne, ha ezeket a foglalkozásokat ellehetetlenítenék.

Sajnálattal értesültünk róla azonban, hogy időközben a tervezetet megszavazták, így észrevételeink figyelmen kívül maradtak. Újabb példája annak a gyakorlatnak, hogy lényeges kérdésekben a kormány semmifajta párbeszédet nem kezdeményez a jogszabály által érintettekkel, illetve az őket képviselő szakmai civil szervezetekkel, helyette villámsebesen megszavazza a súlyosan jogkorlátozó elképzeléseit.